A város területe 8990 ha, ebből 289 belterület. Népessége napjainkban kb. 3000 fő.
A település 1970 óta nagyközség, a Habsburg időkben mezővárosi és vásártartási joggal rendelkezett.
Városi rangot ismét 2008. július 1-én kapott.
A Duna régi medrének árterületére épült településtől keletre húzódó földtani törésvonalon egy agyagos domborulat alakult ki, elválasztva egymástól a szőlő és gyümölcstermesztésre kiválóan alkalmas homokos, illetve az elsősorban takarmánynövény termesztésre használt kötöttebb talajú területeket.
Hajóstól 3 km-re helyezkedik el a hangulatos pincesorairól méltán ismert Hajósi-Pincefalu, amely mintegy 1300 löszbe vájt borospincéjével egyedülálló népi építészeti látnivalót kínál az idelátogatóknak. A Pincefalu szabályos utcákból áll, amelyeket a présházak és az alattuk elhelyezkedő löszbe vájt alsó pincék alkotnak. Egybefüggően ez a legnagyobb a maga nemében. A kacskaringós utcák, apró présházak hangulata és a messze földön híresen jó borok felejthetetlen élményt nyújtanak az ide látogatónak. Jellemző fajták Cabernet, Kékfrankos, Kadarka, Szürkebarát, Cserszegi Fűszeres. A pincefalu kialakulása egyidős a várossal. Az 1980-as évek óta sok pince át lett alakítva vendégfogadásra alkalmassá, illetve sok ilyen épült újonnan.
A városközpont egyedülálló barokk épületei (kastély, templom, parókia, gyógyszertár, elemi leányiskola, egyesületek háza) napjainkra szépen megújultak a város és az egyház összefogásának eredményeképpen. 2003-ban lett átadva a sváb helytörténeti ház (Heimatmuseum) egy eredeti állapotára felújított és berendezett korabeli lakóházban.
A településről kerékpárúton lehet eljutni a Pincefalu alatt elhelyezkedő tájvédelmi körzet területére, ami a Kiskunsági Nemzeti park része.
A szőlőtermesztés és borkészítés fontos szerepet játszik a hajósi családok életében, annak szerves része. 1982 óta minden évben május végén kerül megrendezésre a nemzetközileg ismert Orbán Napi Borünnep színes forgataga a bor védőszentje, és elsősorban a vele dolgozó emberek tiszteletére. Itt megmutatkozik a hajósi emberek vendégszeretete, amely egész évben nyitott ajtókkal fogad mindenkit.
Az ókorból avar település és temető maradványai kerültek elő a mai Pincefalu alatti részen. A település nevét 1366-ban említi először oklevél, azonban a török idők alatt elnéptelenedik. A település sváb lakosságának ősei a 18. század első felében lettek betelepítve a mai Baden-Württemberg tartományból az ekkor lakatlan, mocsaras részre. Ezután alakult ki a barokk központ.
Hajós történetének legsötétebb eseményei 1946-ban történtek 450 német család kitelepítésével. Helyükre felvidéki magyarok, valamint Püspöknádasd és Hidas sváb családjai kerültek.
A település történelmi központja a Köztársaság tér, amelynek barokk épületei kisvárosias hangulatot árasztanak.
A Szent Imre római katolikus templom 1728-ban épült barokk stílusban. Oldalhajókkal 1879-ben egészült ki. Főoltárán Szűz Mária fából készült 1 m magas szobra található, amelyet az Óhazából hoztak magukkal a betelepülők. Az előtte történt gyógyulások miatt csodatevőnek nevezett szobor a XVI. századból származik. A római katolikus plébánia a XVIII. század elején épült későbarokk stílusban. A templom melletti gondozott parkban lévő Kálvária 1881-ben létesült. Zsolnay kerámia stációkkal 1934-ben lett ellátva.
A második világháború utáni lakosságcsere során betelepített felvidéki magyarok egy része református vallású volt. Idekerülésükkor kapták a mai Egyesületek Háza épületét imaháznak, majd 1987-ben az épület mellett új imaház épült.
A volt érseki vadászkastélyt 1739-ben építette a kalocsai érsek.
Négy, arányos saroktornyát 1767-ben emelték. Később Haynald Lajos érsek árvaházzá alakította, ami 1954-tõl állami nevelőotthon lett.
2010-ben a megyei önkormányzat uniós támogatással és saját erővel újította fel, hogy ismét régi pompájában tündököljön.
Féltett kincsei Mária Teréziának és férjének, valamint szüleinek egész alakos portréi, amik egy németalföldi mester munkái.
A patika épületét 1912-ben Kós Károly tanítványának tervei alapján eredetileg lakóháznak és takarékpénztárnak építették. Az előtte lévő parkban található Nepomuki Szent János szobra, amelyet 2003-ban újított fel a község.
A központ büszkesége két hatalmas platánfa, melyek alatt egy patak folyik. Ezek tövében található a nyolcvanas évek közepén épült református imaház, ami egyben szolgálati lakás is.
A mai Egyesületek Háza 1905-ben érseki gazdatiszti lakásnak épült. Később lakás és az új átadásáig református imaház volt.
A Köztársaság teret egy üzletsor zárja, mely korábban kántorlakás és iskola volt. Az eredeti épületet 1842-ben emelték. A leányiskola elkészültétől kezdődően ez lett a fiúiskola. Később az általános iskola alsó tagozatának épülete a kastély melletti, korábbi elemi leányiskola lett, ami 1910-ben épült. Az iskola felső tagozatának épületei az egykori érseki kastély parkjának területén épültek 1963-ban és 1978-ban.
A városháza a központtól kb. 300 m-re található a gyönyörűen parkosított széles, osztott pályás úttestű Rákóczi utcában. Az épületet 1895-ben 10,800 forint közadakozásból építették a falu akkori lakói.
A napköziotthonos óvoda 1957 óta működik jelenlegi épületében.
A Művelődési Ház belső tere sok ember csodálatát váltja ki eklektikus kialakításával. A volt szocialista design, ami 1963-ban épült, a kilencvenes évek elején adta át a helyét a mainak.